Zalakaros

Zalakaros Zala megye délnyugati részén, Keszthely és Nagykanizsa között fekvő üdülőváros, amely a településen működő termálfürdőnek köszönheti idegenforgalmát. A Zalakarosi kistérség központja, a Magyar Fürdővárosok Szövetségének tagja.


Nagyobb térképre váltás

Közlekedés

A település elsősorban a Galambokról induló Zalaapátin, Zalacsányon és Zalaszentgróton át Zalabérig futó észak–déli úton lehet megközelíteni, de mellékút köti össze Zalakomárral is.

A városban autóbuszállomás üzemel, amelynek elsősorban a távolsági közlekedésben van fontos szerepe. A legfontosabb járatok Budapest, Hévíz, Keszthely, Marcali, Nagykanizsa, Veszprém, Zalaegerszeg és Zalakomár felől érkeznek.

Története

A település első említése 1254-ből való Korus néven. Ekkor a faluban földdel rendelkező, magyar ajkú várszolgák éltek, majd IV. Béla király felesége idegen telepeseket hozott ide.

1430-ban épült meg temploma az akkor már valószínűleg Somogy megye részét képező településen. A török idők komoly terheket róttak a falura, mivel mind a törökök, mind a Kanizsa várában szolgáló végvári katonák dézsmálták az ittélők terményeit. Ennek következtében lakossága szinte teljes mértékben elfogyott.

A 18. században mint mezővárost említik a települést, amely azonban csak a környező mocsarak 19. század végi, elsősorban a Déli Vasút megépítéséhez köthető lecsapolását követően indulhatott kisebb fejlődésnek. Az 1920-as években kapcsolódott be a közlekedésbe helyközi autóbusz járatokkal. Ekkortájt épült meg a helyi postahivatal is. A második világháborút követően megindult az elvándorlás, melynek elsődleges iránya a nagyban iparosodó Nagykanizsa lett.

1962-ben termálvizet találtak a településen, és 1965-ben megnyílt a gyógyfürdő, melyet fennállása óta több mint 20 millió pihenni, gyógyulni vágyó ember keresett fel. A település és az üdülőterület fejlesztését és rendezését szolgáló tervek 1969-70-ben készültek el (ZALATERV/Kiss Tamás). A fürdőnek köszönhetően beindult az idegenforgalom. A Zalakarosi Üdülőterületfejlesztési Bizottság hatékony irányításával szervezett fejlesztés, gyors fejlődés indult meg. Zalakaros 1984-ben kapott nagyközségi rangot. 1987-ben új óvoda, illetve gázvezeték-hálózat, majd 1990-ben új iskola létesült. Zalakaros a rendszerváltás után is jelentős idegenforgalmi központ maradt, ám a térségben megjelenő újabb gyógyfürdők komoly konkurenciát jelenthetnek a 1997-ben városi rangot kapott településnek. Nevezetességek

A Gránit Gyógy- és Termálfürdő nemzetközi hírű gyógylétesítmény. Vizére szénhidrogén kutatófúrás során találtak rá 50 éve (2012-ben tekintve). Gyógyvize: 2000 méter mélyből fakadó 96 C°-os hőmérsékletű. Összetétele és a vízkészlet nagysága miatt a legjelentősebbek egyikének tartják. Vízösszetétele: alkáli-kloridos, hidrogénkarbonátos gyógyvíz, melyben jód, bróm, kén és fluor együttes jelenléte egyedülálló vízösszetételt képez Európában. A vízben megtalálható kémiai elemek még a kálium és nátrium, magnézium, vas, mangán, metabórsav, metakovasav és szabad szénsav. Termálvize: a felső pannon rétegbe fúrt 2 db, a fürdő tulajdonában álló kút termelte 53 C°-os víz, összetétele szerint nátriumkloridos, hidrokarbonátos. Krónikus nőgyógyászati betegségek, fogágy megbetegedése, Mozgásszervi panaszok (idült gyulladásos ízületi betegségek), sebészeti mozgásszervi károsultak utókezelését, bőrgyógyászati problémák kezelését segíti elő.

Forrás: Wikipédia